Christopher Nolan kétségtelenül korunk egyik legtehetségesebb rendezője, olyan siker-filmek készítője, mint a Sötét lovag (2008), az Eredet (2010), a Csillagok között (2014), a Dunkikrk (2017) és a Tenet (2020). (Korunk legnagyobb rendezőiről itt olvashatsz.) Idén Nolan hatalmas fába vágta a fejszéjét, amikor a XX. század egyik leghíresebb atom-tudósának, Robert Oppenheimernek az életét kezdte feldolgozni és egy érdekes dráma keretei között megfilmesíteni. Megkönnyítette azonban a dolgát, hogy kivételes színész-gárdával dolgozhatott, akik minden tehetségüket latba vetették a sikerért.
A kép forrása: comingsoon.net
Oppenheimer szerepét Cillian Murphy kapta, aki külsőre is nagyon hasonlít a tudósra, a feleséget Emily Blunt alakítja, míg a szerető érdekes karakterét Florance Pugh vállalta (a sok meztelenkedéssel együtt). Mindhárman óriási alakítást nyújtanak. Kiemelendő még Matt Damon, aki azt a tábornokot jeleníti meg a filmben, aki mindvégig Oppenheimer segítője abban, hogy a Manhattan-program keretében megalkossa az USA első atombombáját. A tábornok feladata mindennel ellátni a Los Alamosban működő tudós-csapatot, hogy azok mind a németeket, mind a japánokat megelőzve, működőképes fegyvert csináljanak. A végső cél: két atombomba ledobásával megadásra kényszeríteni Japánt és ezzel véget vetni a második világháborúnak.
Ha a film legjobb alakításit vizsgáljuk, akkor nem lehet kihagyni Robert Downey Jr játékát sem a felsorolásból, mert átütően játssza azt az amerikai politikust, Lewis Strausst, aki kicsinyes bosszújával megpróbálja tönkretenni Oppenheimer karrierjét. (A bosszúra egy sajtó-tájékoztató szolgáltatja az okot, melyen a tudós gúnyt űz Straussból.) Strausst mindig fekete-fehér felvételeken látjuk, amivel Nolan a karakter komoly jellegét és az által képviselt 50-es évekre jellemző amerikai politikus-réteg dokumentum-szerű (történelmi) megjelenítését akarja hangsúlyozni.
A film történet-vezetése időben ugráló, de vezérfonala az Oppenheimer elleni (háború után lezajló) eljárás, mely politikai megbízhatatlanságát (kommunista kapcsolatait) vizsgálja és a tudós visszaminősítését akarja elérni. Az egész per hátterében természetesen Staruss áll, aki végül eléri Oppeneheimer mellőzését és kizárását a legfontosabb állami kutatási-projektekből.
A film átfogó képet Oppenheimer egyetemi éveiről, tudóssá válásáról és kapcsolatairól a korszak nagy fizikusaival, akik közt megtaláljuk Albert Einsteint, Teller Edét, Niels Bohrt, Vannevar Busht és Szilárd Leót is, akit a filmben Haumann Máté alakít (emlékezetesen megformálva a karaktert). A kutató felfelé ívelő, majd hirtelen megtörő kutatói karrierje mellett kapunk egy kis összefoglalót Oppenheimer furcsa magánéletéről is, melyben a férfit egy ideig odaadó férjként, majd feleségét megcsaló, szenvedélyes férfiként is megismerjük. Szeretője egy kommunista mozgalmár-nő, aki amolyan se vele, se nélküle viszonyt alakít ki a tudóssal.
Különleges csúcspont a filmben a 120. percben elkövetkező kísérleti robbantás az Új-mexikói sivatagban, mely beigazolja Oppenheimer csapatának sikerességét. A Szentháromságra keresztelt bomba ugyanis felrobban és a borzalmas detonáció bebizonyítja mindenki számára, hogy az atombomba iszonyú eszköz lehet a háborúban. A sikeres kísérlet után egy hónappal élesben is bevetik a fegyvert és 1945 augusztusában ledobnak belőle egyet Hirosimára, egyet pedig Nagaszakira. Összesen 200 ezer ember hal meg a két robbanásban és Japán kapitulációra kényszerül. Oppenheimert ünnepli az amerikai nép (hiszen részben az ő bombáinak köszönhető a japán megadás), ám a tudósban már ekkor felbukkan a felismerés, hogy mit szabadított a világra. A válasz: az atomkorszakot. A felismerést Nolan a film legfőbb üzenetének szánja és ez a gondolat adja a zárást is.
Egyetlen kritikai észrevételem a filmmel kapcsolatban annyi, hogy szinte teljesen kimarad belőle a Japánra ledobott atombombák pusztításának bemutatása. Az áldozatokról egyáltalán nem esik szó (a 180 percből egyetlen percet sem "áldoznak" erre), pedig 200 ezer ember hal meg a két robbanás nyomán. Nem látunk felvételeket Hirosimáról és Nagaszakiról és nem ismerjük meg Japán illetve a világ reakcióját sem. Teljesebb lehetett volna ez a film, ha kicsit ilyesmikre is szakít a játékidőből Nolan és nem csak pár mondatot kapunk minderről az Oppenheimer elleni eljárás kapcsán a vádló, Roger Robb szájából, akit egyébként tehetségesen alakít Jason Clarke.
Az Oppenheimer azonban az említett hiányosság ellenére is egy zseniálisan megrendezett, kivételes film, rengeteg nagyszerű alakítással egy olyan témát boncolgatva, mely a mai modern-világban is aktuális sajnos. Recensor értékelése: 85%.
